Sokszor halljuk azt a kifejezést, hogy ez a gyerek hiperaktív. S ha már hiperaktív, akkor már lehet, hogy beteg, s ha már beteg, akkor már nem tudunk vele mit kezdeni, kizárjuk, elítéljük, eltitkoljuk. De vajon mit is jelent a hiperaktivitás?

Egyáltalán lehet-e betegségről beszélni, s mit tegyünk, ha találkozunk ezzel a jelenséggel? Rengeteg kérdés, amelyre a választ Pálosi Erzsébet pszichopedagógus adja meg. Mikor gondoljunk arra, hogy gyermekünk hiperaktív? 1. Figyelme csapongó A gyerek figyelme pattog, összevissza csapong, de ezzel eredeti, újfajta megoldásokat is találhat. A csapongó figyelem miatt mindent lát, mindent hall, de figyelni csak arra tud igazán, ami leköti. 2. Gondolkodás nélkül cselekszik Mindig kimondja, amit gondol - általában meggondolatlanul -, az iskolában is kérés nélkül közli a véleményét, beleszól az órákba. Nem tudja kivárni a sorát. 3. Tanulási zavarban szenved Nehezen koncentrál, nem összeszedett, általában az intelligenciaszintje alatt teljesít. Ekkor nem segít a figyelmeztetés, a feddés. Gondoljunk bele, régebben hány iskolatársunk volt, akiktől állandóan zengett a terem, akik miatt nehezebben ment a tanulás, akik sajnos sokszor kibuktak az osztályból. Ezek a gyerekek nem biztos, hogy átlagon alul teljesítettek, sőt még az is előfordulhatott, hogy ők bizony sokkal okosabbak voltak nálunk, mégsem tudtak beilleszkedni közénk. Akkor senki nem kereste ennek az okát, ezek a gyerekek voltak a renitensek, akiket ki kellett közösíteni. Mára fordult a világ, ezekre a gyerekekre nemcsak a szülők, tanárok figyelnek, hanem szakemberek is foglalkoznak velük, sikerrel. A hiperaktivitás okait régóta kutatják. Sokféle elmélet született idáig, de egy kizárólagos magyarázatot még nem találtak. Az egyik elmélet szerint ez egy meghatározott agyi terület szerkezeti és mennyiségi eltérése, de ez még nem bizonyított. Sokan azt mondják, hogy neurobiológiai okokat kell keresni, a központi idegrendszer ingerület átvivő rendszere működik másképp, ezért gyengébbek a gátlási folyamatok, az önirányító képességek. Egyes tudósok szerint a baj pszicho-szociális eredetű, a gyerek és a környezet közötti konfliktus megnyilvánulása. Más kutatók szerint okozhatja allergia, vagy esetleges ólommérgezés, étkezési adalékok. De ezek mind-mind elméletek, pontos adatunk még mindig nincs, hogy miért alakul ki. A valódi hiperaktivitás A valódi hiperaktivitást már nagyon hamar, csecsemőkorban fel lehet ismerni. Ezek a kisbabák általában sokat sírnak, probléma náluk az evés, felborul a bioritmusuk. Ilyenkor már a család, az anya élete is felborul, nem tudnak úgy reagálni a gyerek viselkedésére, ahogy kellene. Később a gyerek ezt egyre jobban érzékeli, folyamatosan kiharcolja magának a figyelmet, hiszen azt szeretné, hogy az anyja szeresse. A szülőnek meg kell tanulnia elfogadni a gyereket, és azt, hogy milyen módon bánjon vele. Nagyon fontos, hogy könnyen átlátható, határozott szabályok segítségével szervezze a gyerek életét, ezzel is megtanítva a gyereket az önszabályozásra, a figyelemre. Hogyan segítsünk neki? 1. Fontosak a világos, mindig betartandó szabályok 2. Dicsérjük minél többször, a szidás, számonkérés náluk nem ér. 3. Fontos a visszakérdezés. 4. Adjunk nekik sok-sok feladatot, ezek is segítenek, lekötik figyelmüket. 5. Ha valamit jól csinál, dicsérjük meg, növeljük önbizalmát.   Gyógyítható-e a hiperaktivitás? A fejlesztőpedagógus feladata elsősorban, hogy a gyerekkel foglalkozzon, de a szülőkkel és a pedagógusokkal is kapcsolatot kell tartania. A szülőknek meg kell érteniük a problémát. A gyerekekre már más munka vár. Én egy tornateremben foglalkozom velük, ahol mennyezetről lelógó eszközök (hinta, háló, létra, billenő játékok stb.) segítségével javítom a gyerek egyensúlyérzékét, „drámaian” provokálva segítem őket ahhoz, hogy a környezet ingeráradatát képesek legyenek értelemmel, saját benső jelzéseiket is folyamatosan figyelembe véve mozgásukat optimálisan szervezni, azaz alkalmazkodni. Ebben a bizalomteli helyzetben tapasztalhatja meg önmagát, a többieket, a világot. (Sok hiperaktív gyerek nem szereti, ha véletlenül nekimennek vagy meglökik, ők viszont szeretnek a másikhoz közel menni, sőt túl közel menni. Ezért fontos az „én” megismerése, a tükör használata, és természetesen a figyelem lekötése. Sokszor csak a tükörben nézegetik magukat és figyelik az arcukat, vagy csak hintáznak.) Ebben a tornateremben nagyon kicsi a hely, és itt minden mozog, ha a gyerek hebrencs, figyelmetlen, össze-vissza csapong, bizony megüti magát, elesik, fájni fog neki. Itt meg kell tanulniuk, hogy nem futkosunk úgy, ahogy akarunk, itt szabályok vannak, amelyekre figyelni kell. Szabályok, fegyelem, és sok türelem Szabályok, a figyelem összpontosítása, a térbeli tájékozódás megtanulása, a kitartás, a türelem, ezek azok a tulajdonságok, amelyeket fejleszteni kell a hiperaktív gyerekeknél. S ezekre nemcsak a gyereknek kell odafigyelnie, hanem a szülőnek, tanárnak is. Komoly szabályok, határok és később önszabályok, tudatos figyelem és fegyelem kell ahhoz, hogy sikeres legyen egy-egy terápia. Ám a súlyos hiperaktivitásból nem lehet „kigyógyulni” sohasem, ez a betegség nem szűnik meg. Kamaszkorban és felnőtt korban a hiperaktivitás szelídül, de ehhez nagyon fontos a környezet elfogadó és befogadó képessége, hogy elfogadják, és türelemmel segítsék azt a gyereket, aki ezzel a problémával küzd. Hová forduljunk, mit tegyünk, ha úgy gondoljuk, hogy gyermekünk hiperaktív? • Elsőnek érdemes felkeresni a lakóhelyhez tartozó Nevelési Tanácsadót, ahol kitűnő szakemberek adnak segítséget. • Érdemes kézbe venni és gondosan áttanulmányozni dr. László Zsuzsa: Az örökmozgó gyerek c. könyvét, a könyv a hiperaktív gyerekek szüleinek és tanárainak ad információt a tünet együttesről és ötleteket, segítséget a gondok enyhítésére. • Sok segítséget kaphatunk a www.fimota.hu oldalon. A FIMOTA Viselkedésterápiás Központ, vezetője dr. László Zsuzsa.