Egyedülállóak, óriási szeretet lakozik bennük az emberek, a természet és az univerzum iránt. Születésük küldetés, hogy különleges képességükkel értékesebbé tegyék a világot.

Miért éppen „indigó”? Testünket energiamező veszi körül, amit az auralátók különféle színekben érzékelnek. Megfigyelték, hogy az elmúlt évtizedek nemzedékeire más-más auraszín volt jellemző. A 40-es, 50-es évek szülötteire főként a vörös, a 60-as, 70-es évek fiataljaira a narancs, a 80-as évek nemzedékére pedig a sárga. A közelmúltban egyre több különleges képességű kisgyerek született indigókék aurával. Vajon ők jelentik az új nemzedéket? Milyenek az indigógyerekek? Egyfajta belső céllal, felsőbbségtudattal rendelkeznek - úgy érzik, igazán megérdemlik, hogy itt élhetnek. Ennek megfelelő bánásmódot várnak el környezetüktől, és döbbenettel tekintenek azokra, akik nem így gondolják. Az önbizalmukkal tehát nincs probléma.  Nyíltak és őszinték, nem tűrik a megalkuvást és az igazságtalanságot. Ez ellen gyakran lázadnak, és kimeríti őket, ha a felnőttekkel szembeni harcban nem partnerként kezelik őket. A kisiskolás indigók éppen ezért sokat szenvednek a hagyományos nevelési elvek miatt. Nem tűrik a retorziókat és a felülről jövő megoldásokat. Nem hajlandók elfogadni, hogy „nem szabad”, ha nem tudják a miértjét. Ha azonban logikus magyarázatot kapnak, meggyőzhetők. Amint elveszítik a nevelőjükbe vetett bizalmukat, figyelemhiányossá, hiperaktívvá, agresszívvé válhatnak. A büntetésre elzárkózással, megvetéssel reagálnak. Sokszor látják a nem fizikai világ lényeit, például az angyalokat. Ha viszont ennek hangot adnak, különcnek, betegnek tartják őket, és gyakran pszichiáternél kötnek ki. Megértésre azonban itt sem találnak, így bezárkóznak, szorongóvá válnak, melyre pánikbetegséggel, pszichoszomatikus eredetű panaszokkal reagálhatnak, sőt, később fennállhat az alkoholizmus, drogozás veszélye is. Képzelőerejük hatalmas, erős akaratúak, jó humorúak, okosak és kreatívak. Az indigógyerekeknél a jobb agyfélteke dominánsabb, ezért közülük sok művész, alkotó kerül ki. Idealisták, hajtja őket a kíváncsiság, emiatt felesleges időfecsérlésnek tekintik a mindennapi teendőket. Nem szeretnek jegyet lyukasztani, beágyazni vagy sorban állni. Nem félnek, mert tudják, a világban semmi sincs véletlenül, minden mindennel összefüggésben van. Érzékenyek, együttérzők, szeretik az embereket, fontos nekik a természet épsége és szépsége. Az állatokat az ember kistestvérének tekintik, ezért hajlamosak a vegetarianizmusra.

Valóban világmegváltók?

Az indigógyerekeket gyakran nevezik a „fény gyermekeinek”, mivel azért születtek a Földre, hogy megmutassák a kiutat sérült világunkból a „fény” felé. Olyan problémák orvoslására hivatottak, amelyeket mi, felnőttek képtelenek vagyunk megoldani. Feladatuk, hogy a szeretet közvetítésével megtaláljuk életünk értelmét, az anyagiasság, az irigység és rosszindulat helyett meglássuk a pozitívumokat, és ismét felfedezzük belső harmóniánkat. Istenadta tehetségüknél fogva sokan művészek, gyógyítók, tanítók lesznek, de vannak, akik filozófussá, tudóssá vagy feltalálóvá válnak, késztetést érezve a Föld környezetvédelmi és szociális problémáinak megoldására, a természet rendjének visszaállítására.


Elnyomás helyett segítsünk nekik!

Az indigógyerekek kibontakozását azzal mozdíthatjuk elő, ha meghallgatjuk őket, sokat beszélgetünk velük, és hiszünk bennük. Ha szidás és tiltás helyett észérvekkel győzzük meg őket, meghagyjuk nekik a szabad döntés lehetőségét, és nagyon sok szeretetet adunk nekik.