Táplálkozás

Az új gyerekek egészen újfajta étkezési szokásokkal rendelkeznek, és

néhányan közülük állandóan kifogásolnak valamit az étellel kapcsolatban.

Sok minden nem ízlik nekik, és kín számukra a rendszeres étkezés.

Ily módon a hűtőszekrény sok családban olyan, mint egy önkiszolgáló

bolt. Úgy tűnik, egyik fő táplálékuk a joghurt lett. Sok jel utal rá,

hogy a szülőknek meg kell szabadulniuk a régi mintáktól a táplálkozás

terén. A gyerek maga akarja meghatározni, hogy mit és mikor eszik.

Ráadásul azt is ő akarja meghatározni, hogyan eszik. Ez nem könnyű,

ha azt szeretnénk, hogy az egész család együtt egyen a frissen megterített

asztalnál. Legjobb, ha hagyjuk, hogy a gyerek kiválassza, mit

szeretne enni, végszükség esetén minden nap ugyanazt. Ezzel elkerülhetjük

az előre látható stresszt, ő pedig megtanulja intuitívan érezni,

hogy mire van szüksége a testének és érezni fogja a táplálékokat is.

Adhatunk táplálékkiegészítőket is, hogy minden szükséges tápanyagot

biztosítsunk.

Azoknak a gyerekeknek, akik hiperaktivitás vagy ADS miatt

Ritalint kapnak, többnyire egyáltalán nincs étvágyuk, totálisan sztrájkolnak,

és nem akarnak enni. A gyerek csak estére éhezik meg, amikor

a Ritalin hatása enyhül és már minden családtag rég túl van a vacsorán:

ilyenkor általában „farkaséhes". Fontos, hogy a szülők megértsék,-

ekkor valóban táplálékra van szüksége. A gyógyszerről köztudott,

hogy gátlóan hat az étvágyra. Ezért napközben arra kényszeríteni a

gyereket, hogy egyen, ebben az esetben helytelen lenne.

Ha egy indigó gyerek önmaga középpontjában van, akkor tudja,-.

hogy mi tesz jót neki. Szeretik maguk kiválasztani a táplálékukat és

már két vagy hároméves koruktól hihetetlen pontosan meg tudják

mondani, hogyan kérik az ételt. Ha például egy bizonyos sárga tányéron

tálaljuk, mégpedig pontosan öt miliméteres darabkákra vágva, a

szószt a szélére és nem a közepére téve, akkor ... megeszi az indigó király

(vagy királylány) az egészet. De Isten őrizz, hogy másképp csináljuk,

nem a megfelelő méretűre vágjuk, vagy hozzákeverjük a szószt az|

ételhez, akkor kitör a felkelés! Bizonyos körülmények között ezzel

még finoman is írtuk le a helyzetet, mert ami ilyenkor történik az néha

inkább egy közepes katasztrófához hasonlít, például repül a tányér,

akár a szülő fejének.

Az indigó gyerek szereti meghatározni a helyét az asztalnál, és azt

is, hogy ki ülhet mellé. Egyik legfontosabb témája, hogy a család teljesen

elfogadott tagja szeretne lenni. Többnyire azzal lehet rábeszélni,

üljön az asztalhoz, hogy a családdal együtt élvezze az étkezést. Előfordulhat

azonban, hogy az asztalnál nincs étvágya, de egy fél óra múlva

panaszosán közli, milyen éhes, és hogy pontosan mit akar enni. Ilyenkor

azt szeretné, ha azonnal kiszolgálnák.

Az indigó gyerekek egyrészt nagyon érzékenyek a táplálékra. Másrészt

sokszor egyoldalúan esznek, anélkül, hogy ennek káros következményei

lennének. Ahogy korábban már említettem, időközben

megállapították, hogy ezeknek az új gyerekeknek már más a mája,

mint a miénk, ami az elmúlt évek újfajta táplálékaira kialakult evolúciós

alkalmazkodásnak tűnik.