Love & Laughter: A mosolyjáték

Szép játék az indigó gyerekeknek és családjuknak az új társasjáték: a

„Mosolyjáték". Ez egy bölcsességgel és szeretettel teli játék, amivel

ráébredhetünk a bennünk élő színes gyermekre. A szerzők, Frederika

Herrlich és Roy Howsam, teljesen új és nyitott mértékek szerint tervezték

mindazoknak, akik együtt szeretnének növekedni és eleven párbeszédet

szeretnének létrehozni egymás között. A játék arra hív mindenkit,

hogy jobban megismerjük a többieket a konfrontáció nélküli

kommunikáción és a színeken keresztül.

A játékban nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincsenek győztesek

és vesztesek, mert kreatív együttlétet kínál. A játékosok angyalkaés

komisz kölyök-mezőkön találkoznak, amelyek az ember két oldalát

szimbolizálják, a világgyerek kártyáknál pedig véleményt cserélhetnek

az élet értékeiről. A mindennapi élet különböző területeit élik meg,

amelyekről nem túl avakran beszélünk, és közben színkártyákat választanak,

hogy saját maguk alakítsák ki a színgyermeküket. A játék

végén, ha ránéznek a színgyermekükre, úgy érzékelik önmagukat, mint

egy tükörben, és a játék lépéseit kielemezve pozitív képet kapnak önmagukról.

A játék a gyerekek és felnőttek kreativitását hivatott fokozni, felfedni

lehetőségeiket a családi nehézségek megoldására, és játékos formában

lehetővé teszi a szülők és gyerekek közötti nyílt kommunikációt.

Ideális minden olyan területen, ahol gyerekekkel dolgoznak, például

iskolában, óvodában vagy a családban.

A játék segítségével jól felismerhetőek a családban és a kapcsolatokban

a struktúrák és a viszonyok, ahogy az a szerzőpáros praxisából

származó következő példából kiderül: „Egy tizennégy éves fiú szülei

egy fél órás játék során tudták meg, mi rejlik fiuk feltűnő viselkedése

mögött, aki sokszor ellógott a tanításról, házfalakat fújt be festéksprayvel,

és alig lehetett közel kerülni hozzá. Felmerült, hogy kizárják a gimnáziumból.

A helyzetet tovább nehezítette, hogy szülei elváltak, és az

anya családjában élt, míg a hétvégéket apjával töltötte, vagyis két különböző

világban kellett élnie. Érdekes volt az első kérdés, amit az anya

húzott: »Mit teszel, ha valaki túl elfoglalt, hogy odafigyeljen rád?« Az

anya azt válaszolta: »Elég kellemetlen tudok lenni olyankor, de eszembe

jutna valami.« Gyorsan lefordította a lapját, megdöbbenve és újfajta

megértéssel figyelte fiát. A fiú színválasztása világossá tette, hogy miben

keresendő viselkedésének oka. Amikor beszínezte színgyermek kártyáját,

háromszor választotta a vöröset belső nyomásának és - ahogy ő

maga mondta — »dühének« kifejezőjét. Nevelő célzattal meg akarták tiltani

a szülei, hogy focizni járjon, és több ideje legyen a házi feladatokra.

Ez a fenyegetés persze nem javított a helyzeten. Kétszer a türkizt választotta,

ami nagyon kreatív emberre enged következtetni, aki a jelenlegi

iskolarendszerben és életkörülményei között nem talált teret belső

szükségleteinek megvalósításához. A rózsaszín szín választása azt jelenti,

hogy belső lénye szerint szeretettel teli, de nem tudta úgy kimondani

az érzéseit, hogy senkit se bántson meg. Ezért a haragja is önmaga

ellen irányult. Végül olyan megoldást sikerült találni, ami minden

félnek megfelelő. A szülök kerestek egy kollégiumot, ahol sokféle sport

és kézműves tevékenység közül lehetett választani. A fiú elmondhatta

egy beszélgetés keretében az érzéseit és kívánságait, amikor megkérdezték

hogy mi hiányzik a mai iskolarendszerből a diákoknak, és véleménye

szerint, mit kellene megváltoztatni. A szülők megtanulták új módon

megérteni fiukat, és saját helyzetüket is, és beleláthattak a tanárok kihívásaiba

is. Mindannyiuk együttműködése a nyílt kommunikáció révén új

megoldási lehetőségeket mutatott. "

Ajátékot 2-6, bármilyen korú személy játszhatja és a német, angol,

japán nyelvet egyesíti a színek egyetemes nyelvével.