Az Indigók viselkedés jelei

Földünk szellemi evolúciója egy újabb, talán a legszebb szakaszához érkezett. Sõt! A dimenzióváltás bizonyítékai itt élnek közöttünk. Õk a közelmúltban született gyermekek, olyan indigókra jellemzõ auraszínekkel a testük körül, ami eddig nem volt sajátja az emberi fajnak. Sokuknak ezek a színek csak 24-27 éves korukra véglegesítõdnek. Az örökké megújuló élet e gyermekek eddig példanélküli képességei által siet az emberi faj segítségére. Úgy tûnik gyermekeink éppen azoknak a problémáknak az orvoslása végett születtek, amelyek megoldására mi felnõttek már-már bevallottan képtelenek vagyunk.

Az érzékeny kis palántának, az ingerben gazdag környezet mellett, fõleg szabadságra van szüksége. E nélkül kétségtelenül elhervad.

Az indigó gyerekek nagyon különlegesek, különösen feltûnõek közülük a tinédzserek.
Amikor velük beszélgetünk, mintha megannyi gyermek testbe szorult szórakozott professzorral lenne dolgunk. Fiatal esetlenségük keveredik az öregek legletisztultabb bölcsességével.

Nem könnyû ma gyereknek lenni, különösen az indigó gyerekek helyzete nehéz, a rendkívüli érzékenységük és értelmük miatt . A lelkük annyira más értékrendet képvisel, mint a lassan átalakuló, múltba hulló jelen életfelfogás, hogy segítség nélkül nem találják meg sem helyüket, sem hiteles szerepüket.

Mert mit mondhatnánk az oktatásról az indigógyerekek szemszögébõl:
változnia kell ahhoz, hogy sikeres lehessen náluk. A valóságról és az élet lényegérõl egyáltalán nem beszélõ rendszer jelenleg nem képez önálló gondolkodású, magáért felelõsséget vállaló, eredeti gondolkodású fiatalokat.
Teljességgel beletemetik a gyermekeket és a tanulóifjúságot a különbözõ tantárgyak tengerébe. Ám az ilyen leterhelés ellenére az életben emberként való helytálláshoz szükséges muníciót többnyire nélkülözniük kell.

Szerencsére az indigó gyerekek erre az alacsony színvonalú állami, értékelõ iskola rendszerre megfelelõ módon reagálnak.
Az új nemzedék egyre kevésbé, vagy egyáltalán nem manipulálható. Bennük koncepcionálisan s egyben természetes kódolással van jelen Isten, az Univerzum és a természet törvényeinek ismerete. Spirituális önismerettel mentesítik magukat a hibás befolyásolástól.
Ismerik az "igazságot", ezért tanítójukkal szinte felnõttként szállnak szembe, amikor logikátlanságot tapasztalnak, vagy követelnek tõlük. Lázadók, szemtelenül igazmondók, nem tûrik a megalkuvást. Kimutatott érzelmeikre retorzióval válaszoló tanítóikat nyíltan bírálják és megvetik. Ilyenkor felnõttként intézkedve, akár még iskola váltást is követelnek. Megoldásként nem fogadják el a felülrõl érkezõ megoldásokat, de partnerként mindig meggyõzhetõk, ha logikusan elmagyarázzuk a megoldási képleteket.

A családba:
Tisztán, nyílt szívvel érkeztek, belsõ programjukban hordozzák a megoldó ideált. Tudatalattijuk tisztában van küldetésükkel, ezért értetlenül állnak az álnok és megalkuvó felnõtt parancsuralmi nevelési szokásai, eszközrendszerei elõtt. Makacs ellenállóként láthatjuk õket, akik még a szüleikkel is szembeszállnak az igazságukért, ha nem találnak megértésre, akkor elmennek a szülõvel történõ lelki szakításig akár már 10 éves korban.
Türelmet , egyenrangúságot igényelnek, mert nem tudnak mit kezdeni az Univerzum adta hatalmukkal gyerekként a felnõttekkel szemben.
Mint kiválasztott küldöttek, megnyilatkozásukban arról tudósítanak minket, hogy pusztán a szellem elsõbbségének helyreállítása megoldja a világ minden baját, újra értelmet és célt ad az életnek. Ehhez azonban fel kell nevelnünk ezt az új generációt, akik annak ellenére, hogy átlátnak ezen a sötéten örvénylõ rendszeren, mint gyermekek, mégiscsak kiszolgáltatottak a lényeglátó szülõk és pedagógusok segítsége nélkül. Az ilyen szülõk minden igyekezetükkel reményt szeretnének önteni tehetséges és kreatív gyermekükbe, de döbbenten tapasztalják, hogy az ellenség kezébe, a sokszor színvonaltalan, kérlelhetetlenül anyagelvû iskolarendszerbe kell illeszteniük õt.

Káros következmények:

Elõbbibõl adódik a kérdés. Hogyan reagál a különleges képességû, belsõ céllal és küldetéssel érkezõ indigó gyerek a képmutató vagy lélektelen nevelésre?
Amerikai kutatók a következõ megállapításokat tették:
Sajnálatos módon a nevelés lélektelensége ezeknél az átlagon felül tehetséges gyermekeknél hiperaktivitást, krónikus és érthetetlen fáradtságot, depressziót, idegességet, izomfájdalmakat, magányosságot, gyermekkori betegségeket stb. okozhat.
A belsõ idegi feszültség fokozódása miatt az immunrendszer annyira legyengül, hogy a gyermek egyre több betegség áldozatává válhat. Az egészségi tüneteken túl a pszichikai sérülések - amik rendkívüli érzékenységükkel vannak kapcsolatban - társadalmi devianciákban, minden határon és ésszerû viselkedési korláton túli agresszivitásban vagy számtalan esetben önpusztításban ( tinédzser és felnõtt korukban, túlzott szexualitás, alkoholizmus, kábítószer függõség stb.) és az öngyilkosságban nyilvánulnak meg. Legnagyobb veszélyben a ma huszonéves Indigók vannak, akik szembe találják magukat a határtalan kortárs cinizmussal, az értékrendek körüli bizonytalansággal, ami súlyos lelkiválságot okozhat.
Nagy felelõsség van a felnõtteken, mert az indigó gyerek ismeri a "fényt" és gondolkodás nélkül választja megoldásként az ahhoz való visszatérést, ha veszélyeztetve látja isteni küldetését.

Egyes tudósok, miközben sokirányú felmérést végeztek az indigó gyerekek körében, számos, szinte valamennyi gyerekre kiterjedõ, lényeges megfigyelést tettek:
Gyermekként, baba korban ismerik fel a szülõ partnerségét, s már ebben a korban, tanítják szüleiket, s ha kell akkor hisztivel, daccal, kedveséggel! Ha a szülõ nem fogadóképes, akkor gyerek 4-5 éves korára olyan intenzív figyelemfelkeltõ és tiltakozó módszereket választ, amit sokan hiperaktívitásnak diadnosztizálnak! Végzetes hibaként, gyógyszeres kezeléssel kísérlik meg korrigálni a természetes folyamatot azok a pszichológusok, orvosok, akiknek a kezére játszák a szülõk a gyermekeiket! Erre egyetlen gyógymód: a törõdés, a játék, a gyerek központba engedése, az együtt homokozás, a gyermekkel való séta egy parkban, egy állatkertben, vagy magában a természetben! De a sport is helyre teszi ezt a látszólagos problémát.
Fontos, hogy az ami a gyereknek természetes, az intenzív mozgás igényt, a szeretet tudatot nem szabad a gyerek elõtt különlegesképességként beállítani!
Legfontosabb viszont az, hogy a isten adta képességeit felfedezve a gyermekünknek, környezetünkbe publikálva ne helyezzük céltáblává! Fõként ne használjuk õket, (eléggé el nem ítélhetõ módon eszközként,) cirkuszi atrakciókra az aura látás, a megérzés, vagy ráérzés területén! Ez azt jelentené, hogy Isten szándéka és engedélye nélkül szereznénk olyan információkat általuk, amelyek kiadásáért majd Õk maguk vállalják a felelõsséget! Késõbb tudatuk felébredésekor, emiatti bûntudatukban akár Istent személyesen megkövetve, elhagyják a földi életet! Erre egyre több példát találunk!
A kicsit is érettebb korban lévõ indigók számára teljesen természetes Isten létezése. Nem azonosítják anyagi testükkel magukat, tehát tudják, hogy lelkek, Isteni küldöttek, s a bekódolt parancsokat, feladatokat végre kell hajtaniuk.
Vallási bigottságok nélküli gondolkodásuk természetes része, a lélekvándorlásról való tudatosság, a spirituális élet.
Különös rokonszenv és vonzódás fûzi õket az élõvilághoz, a természethez, s ha mentesülnek a családi erõszaktól, többnyire vegetáriánusok, s az állatokat az emberiség kistestvéreinek tartják.
A kutatókban végül már csak egy kérdés fogalmazódott meg. Van-e elegendõ áldozatkész, jelekbõl értõ felnõtt, hogy ez az újfajta tudatosság átvészelje gyermek és kamaszkorát?

levéve: www.indigogyerek.eu